Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


első fejezet harmadik rész

2008.12.19

1.3 A remény bajnoka és más mesék – Finnországról és a raliról

 

A Vauhdin Maailma augusztusi Finn Rali különszáma ezzel a mondattal kezdődik: „Minden sport közül a rali a legfinnebb!” Hogy miért olyan fontos ez a sport a finneknek, íme álljon itt bizonyságul az imént említett nyitócikk.

„Kemény kijelentés, de könnyű igazolni (azt, hogy a rali a legfinnebb sport). Az eredmények nem hazudnak. Huszonkilencszer hirdettek eddig Rali Világbajnokságot, és tizenkétszer egy finn hozta el az első helyet.* Ez 41%-os sikerességi ráta. Összehasonlítva az atlétikával, a sífutással, a birkózással, a síugrással vagy éppen a jégkoronggal, azt látjuk, hogy egy teljesen másik kategória. Majdnem ötven aranyérmet osztanak minden megrendezett atlétikai VB-n. Ha egy aranyat számolunk egy finn sportolóra – ami az átlag –, akkor a sikerességi ráta 2%…” (Vauhdin Maailma, 2008/8, 3.)

Szóval a Vauhdin Maailmanál igazolt ténynek tekintik, hogy a rali minden sportok felett áll Finnországban, és a finnek minden sport közül ebben a legsikeresebbek. Az alábbiakban egy kis ralitörténet következik.

 

1.3.1. Sok kicsi sokra megy: Markku Alén (1978.)

 

Markku Alén 1951 februárjában született Helsinkiben. A sors fintora, hogy bár ő tudja legjobban, hogy sok kicsi milyen sokra is megy, mégsem nyert soha világbajnokságot.

Előbbit onnan tudja, hogy 790 szakaszgyőzelmével a mai napig fölényesen vezeti a Rali Világbajnokságban a legtöbb szakaszt megnyert pilóták névsorát. Az, hogy ennek ellenére soha nem lett világbajnok, abból adódik, hogy az FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) 1979-ben írt ki először világbajnokságot rali szakágban. 1977-ben és ’78-ban az FIA kupájáért küzdhettek a versenyzők, és Alén ezt nyerte meg a ’78-as évben. Így aztán tulajdonképpen világbajnok is, meg nem is…

1969-ben kezdett versenyezni, előbb egy Renault-val, aztán egy Volvóval. Az első gyári munkaadója a Ford volt. Első győzelmét az 1975-ös portugál ralin aratta, ezzel 1980-ig ő volt a Rali VB történetének legfiatalabb futamgyőztese. 1975-től 1989-ig kizárólag olasz autót vezetett. Az FIA kupát még Fiattal nyerte, majd Lanciara váltott. Az olasz autók jól illettek vezetési stílusához, amit Ari Vatanen így jellemzett: „úgy vezet, mint egy olasz”.

Később többször is lehetősége lett volna igazi világbajnoki címet szerezni, de mindig inkább ő vesztette el a bajnokságot, mint riválisa (egyik évben éppen Kankkunen) nyerte meg.

Utolsó VB futama a ’93-as 1000 tó Rali volt. ’94-ben a DTM-ben vett részt két futamon, egy évvel később ugyanennyi versenyen állt rajthoz egy Alfa Romeóval a Nemzetközi Túraautó Világbajnokságban.

Ötven éves korában újra elindult a Finn Ralin, valamint kétszer részt vett a Párizs-Dakaron a kamionok osztályában.

Finn létére tüzes, nyughatatlan természete, autósport iránti szenvedélye máig autóba ülteti, ha kell. A Rali Világbajnokság legtöbb statisztikájában igen előkelő helyet foglal el, ha nem is vezet. 790 szakaszgyőzelmét azonban sokáig nem lehet majd túlszárnyalni! (Suomen Mottoriurheilumuseo)

Érdekesség, hogy fia, Anton Alén manapság az IRC (Intercontinental Rally Challenge) sorozatban versenyez, szintén nem kevés sikerrel. (www.irc.com) 

 

1.3.2. Az olimpia éve: Ari Vatanen (1981.)

 

Ari Vatanen 1952-ben, az olimpia évében született, Tuupovaaraban. Elsőgenerációs versenyző, ami azt jelenti, hogy előtte nem állt a közvetlen rokonságból követhető példakép. Édesapja nemhogy nem versenyzett sehol, de 1960-ban autóbaleset áldozata lett. (www.arivatanen.com)

Ari Vatanen ékes példája annak, hogyan kell / lehet a semmi közepén lévő, kicsiny faluból a világ tetejére felküzdenünk magunkat. Az ő története 1974-ben kezdődött, valahol Pohjois-Karjalában, egy Tuupovaara környékén megrendezett ralifutammal. Hannu Mikkola akkoriban már világsztárnak számított, gyári raliautója (Ford Escort) volt, mégis részt vett ezen a kis versenyen. Volt a mezőnyben egy alig 22 éves zöldfülű, aki egy régi, kiszuperált Opel Asconával állt rajthoz. Egyetlen előnye volt csupán: úgy ismerte a környék útjait, mint a tenyerét. És egyetlen célja: megmutatni a világnak, köztük magának Hannu Mikkolának, hogy ő milyen jó.

Az első időmérő pontnál befutott Mikkola, Timo Putkonen, akkori navigátora aláírta a jegyzőkönyvet, majd magabiztosan megkérdezte: „»Kié a második legjobb idő?« »A tiétek« – válaszolta az időmérő. Az Escortban egy pillanatra csend lett. Putkonen újra megkérdezte: »Akkor ki volt a leggyorsabb?« »No, hát Vatanen«. Itt ült Hannu Mikkola, aki egy ideje már világsztár volt, megnyerte a Szafari ralit, és sok más versenyt is. »Ki a csuda az a Vatanen?« »Hát a mi Ari Vatanenünk, aki azzal az Asconával megy, és amott lakik a közelben« – magyarázta az időmérő.” A verseny végén Mikkola végzett az első helyen, Vatanen a másodikon. A célban Putkonen megkereste Vatanent, a fejére tette a kezét, így mutatta meg Hannu Mikkolának, hogy ki volt az, aki az első szakaszon gyorsabb volt nála…

Habár Ari Vatanen finn bajnokságot sosem nyert, világbajnok lett 1981-ben egy Ford volánjánál. Első nemzetközi győzelmét 1976-ban aratta, a Walesi Ralin. 1985-ben győzött Monte Carlóban is. Négyszer nyerte meg a Párizs-Dakart (1987-ben, és ’89-’91-ig zsinórban!). Csupán azért nem ötször, mert 1988-ban ellopták a versenyautóját a verseny közben! (A Párizs-Dakar Rali története) Ebben az évben valami más azért kárpótolta: az USA-beli Coloradóban rendezett Pikes Peak versenyen győzött. A versenyről forgatott kisfilm nemcsak a Peugeotnak, de Vatanennek is meghozta a nemzetközi filmes szakma több elismerését is. (www.youtube.com)

1985-ben, az ő Argentin Ralin elszenvedett rettenetes balesete nyomán bukott ki először a vita arról, hogy a B csoportos raliautók túlságosan veszélyesek, határt kellene szabni a teljesítmény növelésének. De a B csoport egyelőre maradt… (A. Vatanen, Tuupovaara, www.arivatanen.com)

Ma Ari Vatanen az Európa Parlament közlekedési és közlekedésbiztonsági képviselője, immár kilenc éve, 1999 óta. Négy gyermekes édesapa, akinek a családja a legfontosabb dolog a világon. Politikusként azon a véleményen van, hogy „Manapság Európában, és a világon az emberiség legnagyobb problémája nem a munkanélküliség, a fertőző betegségek, a rossz gabonaárak vagy a keleti terjeszkedés, hanem a szeretet hiánya”. (www.arivatanen.com)   

 

 

1.3.3. A remény bajnoka: Henri Toivonen

 

Henri Toivonen 1956. augusztus 25-én született Jyväskyläben. Autós család gyermeke volt, apja, Pauli Toivonen jeles raliversenyző hírében állt a 60-as években, míg öccse, Harri Toivonen inkább a pályaautózásban jeleskedett. (Ez a fejezet Henri Toivonenre korlátozódik, a Toivonen család többi tagjának életrajza a függelékben.)

Igazság szerint Henri Toivonent nem az tette legendává, ahogyan élt, hanem sajnos az, ahogyan meghalt…

Rendkívül jó képességű autóversenyző volt, több autós szakágban is megállta a helyét, úgy a C-osztályú forma-autózásban, mint a raliban. Akárcsak az összes többi finn, ő is jégversenyzéssel kezdte pályafutását. Első rali világbajnoki futamán 1975-ben, mindössze 19 évesen vett részt, a futam pedig az 1000 tó Rali volt. Gyári szerződést csak több, kiugrónak számító eredmény után, 1980-ban kapott a Talbot csapattól. Ebben az évben megnyerte az Artic és a RAC Ralit is. Első győzelmét az Artic Ralin aratta, 24 éves, 3 hónapos és 24 napos korában, ezzel – egészen a 2008-as Svéd Raliig – ő lett minden idők legfiatalabb világbajnoki futamgyőztese a Rali VB történetében.

1982-ig versenyzett a Talbotnál, az angol Fred Gallagher navigátorral, úgy, hogy egy szót sem beszéltek egymás anyanyelvén! A kommunikáció megkönnyítése érdekében háromféle módon nevezték el a kanyarokat: bad ’rossz’, fast ’gyors’ és medium ’közepes’, vagy ’átlagos’. 1982-től 1984-ig a Rothmans csapat autóival versenyzett. Hol Opellel, hol Porscheval, több-kevesebb sikerrel. 1985-ben édesapja régi jó barátja Cesare Fiorio ismét gyári szerződést ajánlott neki a Lancia csapatnál. A Lancia új autót alkotott, a Delta S4-et. Ez egy olyan prototípus volt, melynek teljesítménye elérte a 600 lóerőt. Az új „szörnyeteg” a ’85-ös RAC ralin debütált, mindjárt kettős győzelemmel: Toivonen nyert, csapattársa a második helyen futott be. 1986-ra a Lancia összehozta a tökéletes triót: a Delta S4, Toivonen, és navigátora, az olasz Sergio Cresto megnyerték a Monte Carlo Ralit, vezettek a svéd és a portugál futamon. Utóbbin súlyos szerencsétlenség történt, sajnos nem az első, és nem is az utolsó az úgynevezett B csoport történetében. 1985-ben Toivonen csapattársa és barátja, Attilio Bettega vesztette életét a Korzika Ralin, az 1986-os portugál futamon pedig Joachim Santos autója vágódott a nézők közé, 10 ember halálát, és 30 másik néző sérülését okozva. Újra fellángoltak a viták arról, hogy a B csoport „szörnyetegei” túl veszélyesek, és nem lenne szabad 600 lóerős autókkal versenyezni.

A következő futamot, Costa Smeraldán Toivonen megnyerte, és április végén, mindössze 3 nappal a Korzika Rali startja előtt megünnepelte harmadik házassági évfordulóját. Majd navigátorával együtt nekivágtak a Korzika Ralinak, egy ugyanolyan B csoportos, és éppúgy a négyes rajtszámot viselő, 600 lóerős Lancia Delta S4-gyel, amilyennel épp egy éve, ugyanitt meghalt a csapattársuk…

Senki nem tudja, mi történt 1986. május 2-án. Toivonen autója tisztázatlan körülmények között lesodródott az útról, pillanatok alatt kigyulladt és szénné égett. Sem a pilóta, sem a navigátor nem tudott megmenekülni. Az autóból mindössze a váza maradt meg, éppen ezért megállapíthatatlan, mi okozta a balesetet.

Henri Toivonen és Sergio Cresto tragikus halála örökre véget vetett a B csoport veszélyességéről folytatott vitáknak. A B csoportot betiltották! (Henritoivonen.it, la gazetta dello sport) Toivonennek két gyermeke és felesége volt.

Finnországban többször is szóba került egy Toivonen életét feldolgozó mozifilm. Jelenleg Aleksi Mäkelä filmrendező „ül” a terveken, immár öt éve. Sajnos azonban sem az anyagi költségvetésbe, sem az időtervbe nem fér bele egyelőre a film elkészítése. A filmgyártó vállalat, a Solar Films Oy viszont elmondta, hogy a Toivonen mozi munkálatai ugyan állnak, de koránt sem temették el az ötletet véglegesen. (vauhdin maailma) Lehetséges, hogy ehhez is épp úgy nemzetközi összefogásra lenne szükség, mint a ROC létrehozásához volt…

Henri Toivonen egy legendát hagyott Finnországra, és – akárcsak Jarno Saarinen – egy meglehetősen különös örökséget a világra. Az ő szomorú öröksége a ROC.  (henritoivonen.it, La Gazetta dello Sport, Vauhdin Maailma)

 

1.3.3./2. A Race of Champions (ROC) története

 

 

1986. május másodikán meghalt Finnország egyik legjobb autóversenyzője. Ahhoz, hogy legendája ma is éljen, az IMP (International Media Productions) elnöke, Fredrik Johnsson, és a világ legjobb női raliversenyzője, Michele Mouton is nagyban hozzájárultak.

1988 óta, Henri Toivonen emlékére, minden évben megrendezik a versenyt, ami a Race of Champions nevet viseli. A verseny lényege, hogy a meghívott versenyzők teljesen ugyanolyan autókkal, párhuzamos, egyforma pályán mérhetik össze tudásukat. Régebben csak raliversenyzők kaptak meghívást erre a versenyre, de az esemény 1999 óta nyitott minden motorsportban jeles eredményeket elért versenyző számára.

A feladat: a selejtezők, az elődöntő és a döntő során a leggyorsabbnak lenni, és ezzel megnyerni a Bajnokok Bajnoka címet, és ezzel együtt a Henri Toivonen Emlékdíjat. 1999 óta létezik Nemzetek Kupája is, ami azt jelenti, hogy azóta a különböző nemzetek pilótái csapatot is alkotva versenyeznek a többi nemzet ellen, de csak az egyéni győztes lehet egy évig boldog tulajdonosa a Toivonen Díjnak.

A versenyt 1988-ban Monthlery-ben, 1990-ben és ’91-ben Spanyolországban, ’92-2003-ig a Kanári-szigeteken, 2004-2006-ig Párizsban, 2007 óta pedig a londoni Wembley Stadionban rendezik meg.

Mivel a finnek hagyományosan jók a motorsportban, a kezdetektől sok finn vesz részt a Bajnokok Versenyén. Az eddigi 18 futamon hatszor nyert finn, Juha Kankkunen kétszer is, míg a csapatversenyek 1999 óta íródó történetében kétszer nyert Finnország, és egyszer egy vegyes csapat, melynek egyik tagja finn volt. (Részletes eredménytáblázat a függelékben)

Az első győztes Juha Kankkunen volt, 1988-ban, és az első csapatversenyt is Finnország nyerte. Érdekesség, hogy a verseny legfiatalabb győztese szintén finn: Heikki Kovalainen mindössze 23 éves volt, amikor 2004-ben, Párizsban, Michael Schumachert legyőzve megnyerte a Henri Toivonen Emlékdíjat. (a ROC hivatalos honlapja, eurosport.yahoo.com)

 

1.3.4. Hétszer otthon: Hannu Mikkola (1983.)

 

Hannu Mikkoláról sok mindent el lehet mondani. És ezek közül csak egy dolog, hogy 1983-ban világbajnok lett. Negyedik a szakaszgyőzelmek ranglistáján, hatodik az összes gyűjtött pont listán, második a legidősebb futamgyőztesek között, hétszer nyerte meg az 1000 tó Ralit (1968-1970, 1974-75, 1982-83) és négyszer a RAC-ot, ő volt a világ leghosszabb ralliversenyének győztese, az első nem afrikai, aki Safari Ralit, és az első nem svéd, aki Svéd Ralit nyert!

Hannu Olavi Mikkola 1942 májusában született Joensuuban. Autóversenyzői karrierjét navigátorként kezdte, majd a 60-as évek végén egy Volvóval versenyzett a finn bajnokságban. A nemzetközi mezőnyben – finn szokásoknak megfelelően – az 1000 tó Ralin debütált 1967-ben. 1970-ben egy Forddal megnyerte a világ leghosszabb raliversenyét, a London – Mexikó Ralit. 1975-ben az a francia Jean Todt volt a navigátora, aki annak idején a Peugeot csapatnál Vatanen, és később a Forma-1-ben Kimi Räikkönen főnöke is lett. Sok különleges győzelme mellett ő mondhatja a magáénak az autóversenyzés történetének egyik leghosszabb „finn-nem finn” munkakapcsolatát: 11 évig versenyzett együtt svéd navigátortársával, Arne Hertz-cel. Számos autót vezetett, sokáig Ford Escortot, de legfontosabb eredményeit, köztük világbajnoki címét Audi Quattroval érte el.

Utolsó világbajnoki futamát 1989-ben futotta a Monte Carlo Ralin, aktív pályafutását 51 évesen fejezte be, a Finn Ralin. (yle.fi/elavaarkisto, Suomen Moottoriurheilumuseo, A. Vatanen, Tuupovaara, Wikipeedia, Jukka Lindfors)

 

 

1.3.5. „Hú de laza!”: Timo Salonen (1985.)

 

 

Ismerős anekdota, aminek a végén a három madár megállapítja a szárnyak nélkül zuhanó rókáról: „Hú de laza!”? Timo Salonenen (sz.: 1951. 10.08.) is valami hasonló okokból ragadt rajta a Löysä becenév. Ha valaki ma túlsúlyosan, vastag szemüvegben és láncdohányosként ülne volán mögé, ráadásul amolyan Kimi Räikkönen-féle „nagyon nyugodt vagyok” habitussal, és egy kézzel tekergetné a kormányt, miközben padlóig nyomja a gázt, arról az emberről két dolgot biztosan tudnánk: sosem lesz belőle világbajnok, és tényleg nagyon laza, főleg, ha túléli. Nos, Salonen így lett világbajnok egy Peugeot-val, és köszöni szépen, él és virul – jelenleg autókereskedése van Tuulosban.

Salonen 1977-ben mutatta meg vagány stílusát a nagyvilágnak, hol máshol, mint az 1000 tó Ralin. Ugyanebben az évben megnyerte élete ötödik világbajnoki futamát, Kanadában. Minden hibája ellenére volt olyan jó versenyző, hogy Jean Todt 1984 végén áthívta a Peugeot-hoz. ’85-re azt a szerepet szánták neki, hogy támogassa Vatanent, ám annak argentínai balesete után a VB-cím első számú esélyesévé lépett elő. Salonen két rekordot állított fel abban az évben: 2005-ig ő volt az egyetlen, aki négy világbajnoki futamot tudott nyerni sorozatban, és az összesítés végén 52 ponttal vezetett a második helyezett Blomquist előtt.

1986-ban is maradt a Peugeot-nál, amikor is a finnek ismét beállítottak egy csúcsot: a VB első három helyén három finn végzett Kankkunen, Alén, Salonen sorrendben.

Salonen aktív pályafutását 1992-ben, a Portugál Ralin fejezte be. Még egyszer ült volánhoz: a 2002-es Finn Ralin. (Suomen Mottoriurheilumuseo, www.rallybase.nl, motorsport.com.)

 

1.3.6. „Mint Krisztus a tengeren!”: Juha Kankkunen (1986., 1987., 1991., 1993.)

 

 

„Kankkunenről már a túlsó dombtetőn látszik, hogy ez a gyerek nem szándékozik a sár előtt megállni. Megállni? Mint egy lavina, zúdul alá a lejtőn, és vollgázt nyom, de úgy, hogy a motor már az üveghangokat csilingeli, és ezzel a lendülettel úgy repül át az egész dagvány fölött, hogy szinte bele se ér. »Mint Krisztus a tengeren – ordítja Eero. – Mármint száraz lábakkal.« […] Ez a gyerek aztán nem szívbajos.” (halottak szabadságon, 115.)

Juha Matti Pellervo Kankkunen 1959. április 2-án született Laukaaban. Jyväskylätől nem messze, szülei farmján nőtt fel, hétéves korában már kiválóan vezetett mind autót, mind traktort. Első győzelmét az 1985-ös Szafari Ralin érte el. Juha Piironennel az oldalán négy világbajnoki címet szerzett, ’86-ban a Peugeot-val, ’87-ben és ’91-ben a Lanciaval, ’93-ban pedig a Toyotával.

A nemzetközi sajtó okkal illette „a szép finn” elnevezéssel, versenyzőtársai azonban inkább vezetési stílusát „méltatták”: „Bárhol van egy finn, ott van egy cápa!” – mondta Richard Burns navigátora Robert Reid a ’99-es Argentin Rali után.

Kankkunen 1988-ban Dakar Ralit, ’88-ban és 1991-ben pedig ROC-ot nyert. Második a legtöbb pont és a legtöbb teljesített futam ranglistáján, minden idők hetedik legfiatalabb és tizedik legidősebb futamgyőztese. A négy világbajnoki cím mellett még egy abszolút rekord is fűződik a nevéhez: 2007 óta ő tartja a sebességi világrekordot jégen!

Minden idők egyik legnagyobb repülő finnje jelenleg társtulajdonos a Flying Finn légitársaságnál. (Suomen Mottoriurheilumuseo, Wikipeedia, Halottak szabadságon)

 

 

1.3.7. Zsinórban!: Tommi Mäkinen (1996. – 1999.)

 

Tommi Antero Mäkinen Puuppolában született, 1964 júniusában. Apja is foglalkozott hobbi szinten autóversenyzéssel, ám ez nem jelentette azt, hogy Mäkinennek ne kellett volna keményen megdolgozni azért, hogy egyáltalán megvehesse valahogy első versenyautóját.

A kis Tommit bátyjai tanítottak meg előbb biciklizni, később minden másfajta járművet vezetni. Mäkinen 14 éves korában traktorversenyzőként indult első futamán, ahol harmadik lett. Kétszeres finn traktorversenyző-bajnok a junior korosztályban (1983, 1986), valamint egyszeres a felnőttek között (1992.).

Első versenyautója egy használt Ford Escort volt, 1985-től ezzel versenyzett. Első világbajnoki futama természetesen az 1000 tó Rali volt, 1987-ben. Első győzelmét három évvel később, Új-Zélandon aratta.

„»No, pisis pelenkás vagyok még? – Tommi Mäkinen nevetett ugyan saját kérdésén, de a hangja követelőző volt. – Mondd csak meg! Az vagyok?« »No nem, nem vagy pisis pelenkás.« – mondta Juha Kankkunen, miközben megkócolta Tommi haját. […] 1994 augusztusa volt. Tommi Mäkinen először győzte le példaképét és tanárát, Juha Kannkunent.” (Lasse Erola, Maailmanmestari: Tommi Mäkinen, 13.)

Azóta nem csak a pályán, hanem a statisztikában is utolérte Mäkinen Kankkunent: ő is négy világbajnoki címet szerzett, csakhogy ő mind a négyet egymás után, zsinórban, és mindet Mitsubishivel. Még egy különös rekordot tart: az 1994-es Finn Ralitól a ’99-es Svéd Raliig az egyetlen finn volt, aki világbajnoki futamon győzni tudott.

Mika Häkkinennel ketten történelmet írtak 1998-ban: egészen addig egyszer sem fordult elő, hogy az FIA által kiírt mindkét világbajnoki sorozatot azonos nemzetiségű pilóta nyerje meg. (Lasse Erola)

 

1.3.8. Farmerből világbajnok: Marcus Grönholm (2000., 2002.)

 

Az 1968. február 5-én született Marcus Grönholm második generációs versenyző, apja, Ulf Grönholm kiváló raliversenyző volt a ’70-es években Finnországban.

Marcus alig múlt 13 éves, amikor elkezdődött motorsportos pályafutása: ő motocross versenyzőként képzelte el saját karrierjét, ám ebben egy korai térdsérülés megakadályozta. 1987-ben kezdett ralizni egy Forddal, ’88-ban finn junior bajnok lett, majd rögtön a rá következő évben, az 1000 tó Ralin debütált a WRC mezőnyében. Az ezt követő tíz szezonban privát csapatoknál próbálkozott, és mindössze 25 futamon sikerült indulnia. Az áttörés a ’98-as Finn Ralin jött, ami után a Peugeot gyári csapata szerződést ajánlott neki.

Grönholm ekkor már 31 éves volt, és 1996-tól saját farmján dolgozott, nem számítva nagyobb sikerekre a raliban. 1999-től azonban sógorával és egyben navigátorával, Timo Rautiainennel beültek a Peugeot gyári autójába. 2000-ben megszerezték első győzelmüket a Svéd Ralin, s az év végén megnyerték a bajnokságot is. 2002-ben dupláztak, utána azonban Petter Solberg, majd Sebasien Loeb évei jöttek.

2006-07-ben a Fordnál versenyzett, ahol honfitársa, az új finn csillag, Mikko Hirvonen volt a csapattársa. A Finn Ralit pályafutása során ötször nyerte meg, összesen 18 világbajnoki futamgyőzelem fűződik a nevéhez. 2007 végén vonult vissza az aktív versenyzéstől, de ralisprint futamokon manapság is részt vesz. (www.mgr-racing.net, Suomen Moottoriurheilumuseo)

 

Egy régi kínai közmondás azt tartja: „A múlt történelem, a jövő rejtély, de a ma egy igazi ajándék.” Az alább következő két versenyző számára még valóban rejtély a jövő, de ma ők Finnország ajándékai a ralinak és a ralitól.

 

1.3.9. Napnyugta előtt: Mikko Hirvonen

 

Mikko Hirvonen (1980. július 31.) első emlékei is a ralizáshoz kapcsolódnak: kis gyermekként apja ölében ülve tapasztalta meg, hogyan is kell jégen autót vezetni. A finn ralisok közül ő az első, aki tudatos utánpótlás-nevelés eredménye.

18 évesen, unokatestvére navigálásával vett részt első versenyén. Az egész család Mikko boldogulásának szentelte magát, időnként még húga is navigált neki. Az odaadásnak meg is lett az eredménye: 2000-ben, a finn junior bajnokság N csoportjában a hetedik helyen végzett. 2001-ben csaknem megnyerte a bajnokságot, miután felfigyelt rá az idősebb ralinemzedék, és Finnország egyik legtapasztaltabb navigátora ült mellé, valamint Timo Jouhki kezdte menedzselni. A következő idényben Miikka Antilla oldalán megnyerte a finn bajnokság F2-es kategóriáját, és a 2002-es Finn Ralin debütált a nemzetközi mezőnyben.

2004-ben a Subaru gyári autót adott neki. 2006-tól a Ford pilótája, első győzelmét az Ausztrál Ralin aratta. Két évig volt csapattársa a világbajnok Marcus Grönholmnak, de az ő visszavonulásával Hirvonen nyakába szakadt a feladat: elkapni Sebastien Loeböt(, aki idén immár az ötödik világbajnoki címét szerezte zsinórban, letaszítva ezzel a csúcsról Mäkinent és Kankkunent).

Hirvonen kergeti is a franciát becsülettel, de hogy utoléri-e idejében, azt senki nem tudhatja. Minden esetre a nagy hajszában nem árt, ha Hirvonen néha hátra is tekint, mert saját csapat- és honfitársa, a szemtelenül fiatal és gyors Jari-Matti Latvala rövid időn belül üldözöttet faraghat a francia üldözőjéből!

 

 

1.3.10. Apáink útján: Jari-Matti Latvala

 

Jari-Matti Latvala 1985 áprilisában született, Töysäben. Édesapja, Jari Latvala finn ralibajnok (ld.: függelék). Latvala általában úgy kezdi a bemutatkozást, hogy „Leszámítva, hogy fiatal vagyok, NAGYON tapasztalt versenyző vagyok”(www.jarimattilatvala.net). Nem lehet vele vitatkozni, bár aki nem ismeri, az legfeljebb a középiskola harmadik osztályát, meg holmi éppen a gyerekversenyzők közt debütálni készülő kisfiút nézne ki belőle.

Nem. Jari-Matti már régen debütált: 2001-ben, 16 évesen az ifjúsági ralisprint kategóriában. Nincs ezen mit csodálni, ahogy ő mondja: „Motorsportos családban nőttem fel. Láttam apám karrierjét, benne éltem, és megtanultam, hogyan kell akarni a győzelmet.” (www.jarimattilatvala.net)

Amióta csak képes elérni a pedálokat, vezet, mindegy, milyen fajta járművel. Szédítő sebességgel nőtt fel, de nem olyan gyorsan, mint ahogy akarta. Amikor a kuortanei sportgimnázium jégkorong szakán érettségizett, még mindig csak 17 éves volt, és 18 éves kor alatt Finnországban nem adnak szuperlicence-et senkinek! Ezért érettségi után Angliába ment ralizni, hogy addig is versenyezhessen. Így történt, hogy ő nem a Finn Ralin, hanem a Brit Ralibajnokság Skót futamán futotta első versenyét 2002-ben, és ugyanezen év utolsó VB futamán, a Brit Ralin debütált a WRC-ben.

Markus Grönholm visszavonulása után a Ford egyből lecsapott rá. 2008-ra Hirvonen csapattársa lett, gyári szerződéssel. Idén megnyerte a Svéd Ralit, ezzel ő lett minden idők legfiatalabb WRC futamgyőztese, lejjebb taszítva a ranglistán az eddig vezető Henri Toivonent, és a második Markku Alént.

Úgy tűnik, Jari Latvala jól megtanította fiának, hogyan kell győzni... (www.jarimattilatvala.net, Suomen Moottoriurheilumuseo, Ilta Sanomat Plus,jne.)

 

 



* Az összevetés írója tévedett. Ha nem számoljuk Világbajnokságnak a Rali VB első két évét, amikor az FIA kupájáért versenyeztek csupán, akkor Finnországnak 29 év alatt 13 VB-címe van, amin 6 versenyző osztozik, és ez majdnem 45%-os sikerességi ráta. Míg ha az első két évet beleszámoljuk az összevetésbe, akkor 14 bajnoki cím jut 31 évre, és 7 versenyzőre, ami viszont már több, mint 45%!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.