Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


első fejezet negyedik rész

2008.12.19

1.4 Hét (és fél) kicsi indián

(Finn forma-1-es pilóták a kezdetektől a 2008-as idény végéig)

 

 

Bármennyi világbajnokot adott is Finnország a ralinak, bármilyen népszerűek is voltak a motorversenyzői, mint az a későbbiekből ki fog tűnni a piacvezető autós sportág a Forma-1. Nem a motorversenyzők, de még csak nem is a ralisok ismertették meg szülőhazájukat a legszélesebb néző- és szurkolóközönséggel, hanem az a néhány ember, akinek sikerült bekerülnie Finnországból a Forma-1-be. És ez a néhány is jóval több, mint amiről sokkal nagyobb nemzetek csak álmodoznak…

 

 

1.4.1. Az első fecske: Leo Kinnunen

 

Leo Kinnunen 1943. augusztus 5-én született. Karrierjét motocross versenyzőként kezdte, de indult a Finn Ralin is, és neve szintén ismertté vált pályaautós körökben. Végül utóbbi kategória mellett döntött. 1969-ben az Északi Bajnokságot nyerte meg, egy évvel később a Daytonai 24 órás versenyt, és több más hosszútávú versenyt is. Azon szerencsés pályaautós finnek közé tartozik, akik még vezethettek hazai pályán, Keimolában.

A pályaautózásban rendkívül sikeres volt ugyan, de a Forma-1-ben mindössze egy versenyen vett részt, 1974-ben. Az erős sportautók után nem tudott alkalmazkodni a gyökeresen más felépítésű F-1-es gépekhez, így visszatért a sportautózáshoz, ahol addigi sikereit aratta. 1977-ig versenyzett, azóta üzletemberként tevékenykedik.

Finnország tehát megmutatta a Forma-1-ben is magát, de igazi elismerést csak a későbbi pilótái szereztek. (www.leokinnunen.com, F-1 Racing)

 

1.4.2. Az első lovag: Keke Rosberg (1982.)

 

Keijo Erik Rosberg a Svédországi Solnában született 1948-ban, a finn függetlenség napján. Szülei finnek voltak, azért született mégis Svédországban, mert édesapja ott praktizált állatorvosként. Hamarosan visszaköltöztek Finnországba, és a kis Keke Haminában kezdhette meg iskoláséveit. Itt is futotta élete első versenyét – biciklivel. Természetesen ő nyert.

A hatvanas években az autósport egyre nagyobb népszerűségre tett szert Finnországban, és ez hatással volt a Rosberg-családra is. Keke Rosberg 16 évesen kapta meg első gokartját, 17 évesen a Formula K kategóriában a finn bajnokság harmadik helyén végzett. Egy évvel később megnyerte mind a finn, mind pedig az északi bajnokságot ugyanebben a kategóriában. Itt már látszott: ebből a gyerekből sem lesz ralivilágbajnok: magával ragadta a pálya-autózás.

1973-ban, Formula V 1300-as kategóriában megnyerte a Finn, az Északi és az Európa Bajnokságot is. 1979-ig különböző bajnokságokban indult. Habár ’78-ban bemutatkozott a Forma-1-ben, végleges szerződést csak a ’79-es Francia Nagydíjtól kapott. Két nem túl sikeres év után, 1982-re leszerződtette Frank Williams, akinek menten meg is nyerte a világbajnokságot. Úgy, hogy abban az évben mindössze egyetlen győzelmet aratott! Így ő lett Finnország első F-1-es világbajnoka!

Sokakban a mai napig felmerül a kérdés: sport-e egyáltalán az autósport? Finnországban is így voltak ezzel. Hosszas vita után választották csak meg az év sportolójává, és miután eldöntötték, hogy az autóversenyzés mégiscsak sport, megkapta a Fehér rózsa rendet is. Ő volt tehát az első autós lovag Finnországban, és az első olyan, aki szembe ment a hagyományokkal: nem ralizott.

Forma-1-es pályafutása során 114 futamon indult, és ötször nyert. 1992-1995 között versenyzett a DTM-ben, menedzselte Mika Häkkinent és Jyrki Järvilehtót, akik többek között neki köszönhetően jutottak el a Forma-1-be. Közben 1985-ben, német feleségétől, Yvonne Rosenlew-től megszületett Nico nevű fia, aki ma ugyanannak a Williams istállónak versenyez a Forma-1-ben, aminek apja világbajnokságot nyert ’82-ben. (Keke Rosberg, Ki kicsoda Finnországban, Forma-1-es sztorik, 2000, F-1 Racing)

 

1.4.3. Dupla vagy semmi: Mika Häkkinen (1998, 1999)

 

Mika Pauli Häkkinen Vantaaban született 1968-ban. Egy régi anekdota szerint már nyolc évesen megmondta a haverjainak, hogy belőle világbajnok lesz. Nem tévedett nagyot, csak még sokat kellett rá várni.

Hatéves korában kezdett gokartozni, 1974 és 1986 között ötször nyerte meg a Finn Bajnokságot! 1988-tól a brit és az európai Valuxhall-Lotus sorozatban versenyzett. A brit bajnokságban kikapott ugyan, de az európait megnyerte. 1990-ben a Brit Forma-3 győztese lett, 23 ponttal a második helyezett Mika Salo előtt, ennek köszönhetően a Lotus forma-1-es csapata szerződést ajánlott neki ’91-re. Két évvel később a McLaren tesztpilótai székéből hirtelen a versenyzői székbe ülhetett, és Ron Dennis 1994-től alkalmazta főállású pilótának – meglepő, de egészen F-1-es pályafutása végéig, 2001-ig! Tehetségesnek tartották, joggal: már az első McLarenes pillanattól dobogós helyekkel vétette észre magát, ám pályafutását kis híján derékba törte az 1995 végén, Ausztráliában elszenvedett balesete. Nem adta fel, hihetetlen gyorsasággal épült fel, és ’96-ban újra ott állt a rajtrácson az idénynyitón. Ebben az évben új csapattársat kapott, David Coulthard-ot, akivel minden idők második leghosszabb (6 év) olyan pilóta-kapcsolatát mondhatják magukénak, ahol csak az egyik fél volt finn. (A leghosszabb ilyen kapcsolat Hannu Mikkola és Arne Hertz nevéhez fűződik.)

Mika Häkkinenben volt annyi tehetség, hogy talán egyedül is felért volna a csúcsra, ám nem szabad elfelejtkezni azokról, akik segítettek neki ebben: Keke Rosberg hatékony menedzser volt, Ron Dennis váltig kitartott amellett, hogy a megfelelő ember ül abban a pilótafülkében, és David Coulthard mindig igazi csapatjátékosként segítette, ha szükség volt rá. Azok után, hogy az 1997-es utolsó versenyt megnyerte, nem lehetett megállítani. ’98-ban és ’99-ben is világbajnok lett. Rendkívül visszafogott, zárkózott viselkedése, és „unalmas” győzelmei hatására (néhány szakíró úgy jellemezte azokat, hogy felérnek egy marék altatóval) lassan kialakult egy kép a finn pilótákról a Forma-1-ben, amit majd csak jó 10 év múlva Heikki Kovalainen fog összetörni.

Häkkinen két világbajnoki címe megnyitotta a finn fiatalok előtt is a nemzetközi versenysorozatok kapuit. Az arc, és a reklámok, amikben szerepelt, és amiket a nemzetközi televíziózás hatására az egész világon láthattak, szó szerint reklámot csinált Finnországnak. A Mercedes 2002-es tévéreklámja nyomán Mika és Erja Häkkinen (meg persze Hugo, a fiuk) reklámoszkár-díjat nyertek. (A reklámok mindegyike megtekinthető az interneten. Sokszor rendkívül nyilvánvalóan építenek a finn nemzetkarakterisztikára.)

Forma-1-es visszavonulása után Häkkinen a DTM-ben versenyzett, kevesebb sikerrel, mint tette azt a Forma-1-ben. (Christopher Hilton, Formula, Ki kicsoda Finnországban, youtube.com, Forma-1 sztorik, 2000.)

 

1.4.4. Akit JJ-nek hívtak: Jyrki Järvilehto

 

J J Lehto – ahogy mindenki ismeri – 1966. január 31-én született Espooban. Talán az egyetlen finn versenyző, aki nem azért élt sokáig a Forma-1 rajongók emlékeiben, amit a pályán mutatott. Sokkal inkább azért, mert nemhogy kiolvasni nem tudták a nevét, de nem is igazán tudták, mi is a neve.

Éppúgy csillogó tehetségű finn reménység volt, mint Mika Häkkinen, és épp úgy őt is a szárnyai alá vette Keke Rosberg. 20 évesen nyerte meg a Skandináv Forma Ford 1600-as bajnokságot, egy évre rá pedig mind a Brit, mind pedig az Európai Forma Ford 2000-res szériát. ’88-ban a Forma-3-ban megismételte előző évi sikerét, de utána, 1989-ben a Forma 3000-ben már nem hozta azt, amit mindenki várt tőle.

Az 1989-es Portugál GP-n debütált a Forma-1-ben az Onyx csapat színeiben, a következő évben ugyanennél a csapatnál futott, de autója állapota nem tette lehetővé számára a pontszerzést. ’91-ben 4 pontot gyűjtött a Dallara istállóban, ’93-ban 5-öt a Sauberrel. Utolsó F-1-es éve 1994 volt, egyetlen pontot szerzett azzal a Benettonnal, amivel ugyanabban az évben Michael Schumacher világbajnok lett.

Nem volt több munkaadó számára a Forma-1-ben, de a túraautózás világában megtalálta a helyét. Rövid CART-os kitérővel versenyzett a DTM-ben, az ALMS-ben és indult több hosszútávú versenyen is: a La Mans-i és a Daytonai 24 órás futamon.

Jelenleg televíziós szakkommentátorként dolgozik. (www.crash.net, www.mtv3.fi)

 

1.4.5. Az „a másik Mika”: Mika Salo

 

Mika Salo 1966 novemberében született Helsinkiben. Ő a harmadik tagja a nagy triónak (Häkkinen, Lehto, Salo), akik komolyan ráijesztettek Európa pályaautózó ifjúságára a 80-as évek elején.

Egy dolgot biztosan nagyon unt egész F-1-es pályafutása során: mindig csak úgy emlegették, hogy „az a másik Mika”. Az ő életútját nem egyengette Keke Rosberg, kanyargósabb, nehezebb úton jutott el a Forma-1-be, mint Häkkinen, és nem is termett számára annyi babér.

Négy finn gokartbajnoki cím után megnyerte a Forma Ford sorozat északi, finn és európai kiírását is, 1988-ban pedig az összes olyan Forma Ford futamot, amelyen elindult. Aztán a Japán Forma-3000-res szériába szerződött. Annak idején Japán az a hely volt, ahol a tehetségek örökre el tudtak veszni, mert az európai szakértők szeme nem vette észre őket. Az első olyan pilóta, aki Japánból került a F-1-be, Johnny Herbert volt. Ettől a pillanattól jobban odafigyeltek Európában a japán sorozatokra, így történt, hogy 1994-ben Eddie Jordan felhívta Salót, és forma-1-es versenyzési lehetőséget ajánlott neki. A szerződés anyagi okokból nem jött létre, de Salo 1994 végén, a Japán Nagydíjon, Szuzukában debütálhatott egy Lotusban.

Innentől kis csapatoknál versenyzett, bizonytalan állásai voltak, annak ellenére is, hogy képességeit senki nem vitatta. 1999-ben éppen munkanélküli volt, amikor Ricardo Zonta, a BAR pilótája egy balesetben lábát törte, így három futamra Salo helyettesítette. Ugyancsak ebben az idényben Michael Schumacher is eltörte a lábát, Mika Salo ekkor ülhetett először képességeinek megfelelő autóba, egy Ferrariba. Feladata az volt, hogy világbajnoki címhez segítse Eddie Irvine-t, csapattársát, Mika Häkkinennel szemben. Ekkor érte el élete legjobb eredményét: a Német Nagydíjon jó úton haladt élete első győzelme felé, de át kellett adnia a győzelmet Irvine-nak. Az 1999-es hockenheimi futamon elért második helye a mai napig legjobb forma-1-es eredménye.

2000-ben teljes idényt húzott le a Saubernél, 2001-ben a Toyota tesztpilótája volt, majd 2002-től ugyanennek a csapatnak versenyzett. Ez volt utolsó idénye a Forma-1-ben, jelenleg túraautózással foglalkozik – végre egy képességeinek megfelelő autóval, Ferrarival.

Mika Salo tehetségét soha senki nem vitatta a Forma-1-ben, de olyannyira nem volt feltűnő jelenség, hogy Méhes Károly egyszerűen kifelejtette A száguldás évtizede[1] c. könyvéből. (www.crash.net, www.mtv3.fi, Méhes Károly, A száguldás évtizede)

 

1.4.6. Kaksikymmentäkolme kertaa: Kimi Räikkönen (2007.)

 

Hosszú évek óta nem volt a láthatáron új csillag, aki Finnországból érkezhetne a F-1-be, amikor menedzsere, David Robertson három tesztnapot kért Peter Saubertől, hogy Kimi megmutathassa tehetségét. Őrültség volt, de bevált!

Kimi Matias Räikkönen 1979-ben született Espooban. Jégkorongozó karrier inkább nézett ki számára, mint autósportos, csakhogy Kimi lusta volt, és nem volt hajlandó felkelni hajnalban a hokiedzések miatt. Viszont különös érdeklődést mutatott minden olyan jármű iránt, melyet motor hajtott. 1987-ben ült először gokartban, de soha nem nyert finn bajnokságot. Amint kitette a lábát Finnországból, azonnal elkezdett nyerni: a Skandináv gokartbajnokságban, 1995-ben megnyerte debütáló versenyét, ’97-ben aztán finn bajnok lett, ’98-ban megnyerte a finn és a skandináv bajnokságot is, és második lett az európai sorozatban.

Soha nem volt könnyű eset, de menedzsere elmondása szerint Kimi ekkor összesen 2 szót beszélt angolul (understeer és oversteer ’alul- illetve túlkormányzottság’), mely egy nemzetközi karrier előszobájában nem volt túl jó teljesítmény. Ezért Robertson összepakolta Räikkönent, és átvitte magához Angliába. Így került Kimi a Brit Forma Renault Bajnokságba. 1999 telén elindult a Forma Renault téli sorozatában, és négy versenyből mind a négyet mesterhármassal nyerte meg! 2000-ben a Brit Forma Renault bajnoka lett, úgy, hogy 10 versenyből tízszer végzett dobogós helyen, ebből hétszer nyert.

Talán ettől a különleges teljesítménytől vezérelve kérte meg Robertson Peter Saubert, hadd próbáljon ki Kimi egy F-1-es autót, annak ellenére is, hogy összesen 23 együléses versenyautóban eltöltött verseny volt a háta mögött. Aki járatos a formaautózásban, az tudja, hogy 23 verseny a legnagyobb jószándékkal sem nevezhető minimális tapasztalatnak sem. Hogy mi győzte meg Peter Saubert, nem tudni pontosan, de tény, hogy a finnek új csillaga ott állt Ausztráliában a rajtrácson, 2001 nyitófutamán.

Szégyen és gyalázat, hogy ideiglenes versenyzői engedéllyel kellett végigversenyeznie az évet. De idény végére már mindenki irigyelte Peter Saubertől a „finn csodagyereket”. Räikkönen gyorsan barátságot kötött Häkkinennel, és az év végén Häkkinennek volt utóda, Ron Dennisnek pedig egy újabb finn csodapilótája. (David Coulthardnak pedig egy újabb finn csapattársa, de erről később.)

Räikkönen öt évet versenyzett a McLarennek, közben számtalan, többé-kevésbé igaz történet látott napvilágot zárkózott, szótlan természetéről, legendás nyugodtságáról, a pályán kívüli kicsapongó életéről, de főnöke által jól kezelhető személyiségéről és még néhány olyan dologról, aminek következtében az emberek mintegy Häkkinen finn hagyományainak folytatóját látták benne. (Leszámítva a magánéleti botrányokat.)

Ha valaki Ron Dennisen kívül tudja, hogyan kell a finneket kezelni, akkor az Jean Todt. Pontosan tudta, mire van szüksége Kiminek ahhoz, hogy világbajnok legyen első ferraris szezonjában. Igaz ugyan, hogy az utolsó futam előtt Räikkönennek volt a legkisebb még lehetséges esélye a bajnoki cím megnyerésére, de annál nagyobb volt a meglepetés...

Räikkönen tiszteletére a finn posta bélyeget állított ki, ezzel ő lett a második formaautós versenyző Finnországban, aki bélyeget kapott. Mika Häkkinennek ugyanehhez két világbajnoki címre volt szüksége, a világ legnézettebb autós sorozatában. (a Finn Posta honlapja) Összehasonlításképpen: Andy Priaulx „csak” egy EB-t és egy VB-t nyert a WTCC-ben (ami azért nem a Forma-1!), amikor a hasonlóan mély autósportos gyökerekkel rendelkező Nagy Britannia úgy gondolta: megérdemel egy bélyeget. Nem kellet rá nyolc évet várnia… (Andy Priaulx: The autobiography)  

Ma Kimi Räikkönen nem csak Finnország legfrissebb világbajnoka, de a finn gyerekek szemében példakép, szakmai körökben elismert versenyző, az Iltalehti hasábjain pedig ügyeletes botrányhős.

 

1.4.7. Nomen est omen: Heikki Kovalainen

 

Ha az F1 Racing után azt írom, hogy a „sisu fia”, vagy Juha Päätalo után szabad magyar fordításban azt, hogy a „másféle fából faragott” királyfi, akkor is igazam lett volna.

Heikki Kovalainen 2007-ben megérkezett a Forma-1-be, és apró darabokra törte a rajongók és a szakemberek (Häkkinen és Räikkönen által) finn pilótákról kialakított világképét. Olyannyira, hogy aki még nem tanulmányozta figyelmesebben Finnország térképét, mind azt állítja, hogy biztosan jóval délebbre született, mint eddig látott kollégái.

Nos, Suomussalmi sokkal északabbra fekszik, mint gondolnák... Hogy mit tett Kovalainen, amivel kivívta ezeket a feltételezéseket? Mindig mosolyog, mindenkihez van egy-két jó szava, és nem csak hogy kitűnően beszél angolul, de – a többiekkel ellentétben – használja is a nyelvet emberi kommunikáció céljára. Egyszóval beszédes.

Épp csak 18 éves volt 1999-ben, amikor először nyerte meg a finn gokartbajnokságot, egy évvel később a finn mellé a skandináv bajnoki címet, és néhány rangos nemzetközi győzelmet is begyűjtött, így lett az év gokartversenyzője Finnországban. 2001-ben a Brit Forma Renault Bajnokság negyedik helyén végzett, és az év újoncának választották, 2002-re egy helyet előre lépett, és a harmadik helyen zárta az évet. 2003-ban Japánba ment versenyezni a World Series by Nissan sorozatba, ahol első évében második, második évében bajnok lett. Ekkor már tagja volt a Renault pilótanevelő programjának. 2004-ben, Párizsban megnyerte a Race of Championst, ezzel a maga 23 évével ő lett a Toivonen Emlékdíj legfiatalabb győztese. Már itt is látszott, hogy nem követi nagy elődei példáját a visszafogott ünneplésben, mert örömében felmászott a versenyautó tetejére, és ott ugrált! (youtube.com)

2005-ben Nico Rosberg mögött a második helyen végzett GP2 sorozatban, és tesztpilótai állást kapott a Renault-tól. 2007-ben debütált a Forma-1-ben, eleinte kevés sikerrel, így Flavio Briatore 2008-ra nem tartott igényt a szolgálataira. Kapott az alkalmon viszont Ron Dennis, aki immár egy teljes éve kénytelen volt finn pilóta nélkül irányítani istállóját, így Heikki egy igazán jó autóba ülhetett 2008-ra. A bizalmat meghálálva világbajnoki címhez segítette csapattársát, Lewis Hamiltont, és megszerezte élete első futamgyőzelmét is – nem mellesleg a Hungaroringen!

 

1.4.8. Két nép fia: Nico Rosberg

 

Nico Rosberg 1985-ben született, Németországban. Ő a Forma-1 első, másodikgenerációs finn versenyzője. Igazság szerint nem is finn. Édesapja még Finnországnak nyerte a világbajnokságot, de ha Nico egyszer ilyen magasságokba emelkedik, akkor az ő bajnoki címét Németországnál tartják majd számon a statisztikák. (Arról, hogy Nico Rosberg miért versenyez német színekben, az utolsó fejezetben lesz szó.)

A versenyzés a vérében van. Mindig is különleges tehetségnek tartották, akinek átlagon felüli műszaki képességei vannak. Emellett kitűnően beszél négy nyelvet (a finn nincs köztük!), és jól kezeli a sajtót is.

Gokartos kis tehetségként végigversenyezte az egész északi féltekét, és 2002-ben debütált a Német Forma BMW kategóriában, ahol rögtön első évében bajnok lett kilenc győzelemmel. Apja egykori munkaadója, Frank Williams már ekkor felfigyelt a kis Rosbergre. 2002 decemberében tesztlehetőséget adott a még csak 17 éves gyereknek, így Nico lett a legfiatalabb versenyző, aki valaha is F-1-es autót vezetett.

2003-ban az Euro F-3-as sorozatban apja csapatánál versenyzett, 2004-ben a nemzetközi F-3-ban, 2005-ben a GP2-ben vezetett. A 2005-ös szezonban Heikki Kovalainennel küzdött a GP2-es bajnoki címért, és végül 15 ponttal meg is verte őt. Frank Williams tárt karokkal várta az immár kész versenyzőt, hogy folytathassák a hagyományt, amit még apjával együtt kezdett el a csapat. Nico méltó utóda apjának: rögtön első versenyén pontot szerzett, és a második futamán az első sorba kvalifikálta magát az időmérő edzésen. 2009-ben Nico Rosberg immár negyedik évét kezdi a F-1-ben a Williams csapat színeiben. (www.mtv3.fi, F1 Racing)  

 



[1] A száguldás évtizede c. könyv végén a függelékben felsorolják az összes olyan pilótát, aki 1990 és 2000 között versenyzett a F-1-ben. Mika Salo neve ebből a felsorolásból kimaradt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.