Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Második fejezet

2008.12.19

2. A motorsport helye a finn nép életében

 

2.1. A motorsport mint a finn identitás része

 

Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, része-e valami egy nép külső vagy belső identitásának, meg kell állapítanunk, mit értünk ezen fogalmak alatt. „A nemzeti identitás a nyelvi, kulturális, nemzeti közösséghez való tartozás tudata, elsősorban érzetként jellemezhető. Egyszerre jelenti az állampolgárságot, az országlojalitást, az együvé tartozás érzését, a szülőföld szeretetét, az anyanyelvet és a nemzeti kultúrát. A nemzeti identitás közös sorson és érdekpreferencián alapul.” (Murányi) „Identitásról beszélhetünk akkor is, amikor egy egyén bizonyos csoporthoz tartozásáról van szó…” (Pete)

Belső nemzeti identitásról akkor beszélünk, ha adott nép tudja, mitől lesz ő maga francia, angol, holland, vagy esetünkben éppen finn. (Fukuyama, Kubínyi) A külső identitást viszont az határozza meg, hogy a külső népek szemlélői mitől látják adott nemzeti közösséget franciának, angolnak, finnek, stb.-nek.

Ennek alapján elmondható, hogy a belső identitás alkotóelemeit a nyelv, a kultúra, és a közös sors és történelem tényezőkön kívül Juhani Huotari a következőkben látja: kalevala, sisu, szauna, zászló és címer – nem mellékesen ebben a sorrendben. Szintén fontos még, hogy ugyanezen szerző a kultúra címszó alá sorolja a finn sportot.

A külső identitás (vagyis a finnekről alkotott külső kép) leszűrhető Szíj Enikő Finnország útikönyvéből. Ebben a belső identitás mellett (itt a következő a sorrend: …) megjelenő egyéb jegyek: a miénktől lényeges eltérő alkoholkultúra, a természet szeretete, szűkszavúság és nyugodtság.

A nemzeti identitás az én-rendszer azon része, amely a nemzeti-etnikai csoporthoz tartozás élményéből származik. Ezt az élményt személyes identitásnak nevezzük. (murányi)

A fenti meghatározásból következik, hogy a személyes identitás része a nemzeti identitásnak, viszont a személyes identitást meghatározza a nemzeti.

Annak megállapítására, hogy az autó- és motorsport része-e a finn identitásnak és kultúrának, saját kutatásba kezdtem. Megkértem minden olyan finn autóversenyzőt, akinek valamilyen módon bármilyen elérhetőségét sikerült fellelnem, hogy töltse ki a kutatáshoz szükséges, általam összeállított kérdőívet. A kérdések épp úgy vonatkoznak a személyes, mint a nemzeti identitásra, hiszen a fenti megállapításból látható, hogy ez a kettő szorosan összefonódik.

 

A függelékben csatolt kérdőívet finn autó- és motorversenyzők töltötték ki. Az e-mail-ben és postai úton elküldött kérdőíveknek körülbelül 8 %-át kaptam vissza. A postázás során egyetlen szelekciós szempont volt: az alany legyen 12 évnél idősebb. Minden olyan autóversenyzőhöz igyekeztem eljuttatni a kérdőívet, akiknek elérhetősége fellelhető volt. Többen úgy kapták meg, hogy egy másik alany továbbküldte nekik.

A visszakapott kérdőíveket utólag két csoportra kellett bontani, abból az okból, hogy a két csoport képviselői lényeges kérdésekben más-más állásponton voltak. Ezen két csoport: raliversenyzők: 50%, és egyéb kategóriában versenyzők: 50%. (Egyéb kategóriába tartozik minden olyan motorsport, mely nem rali. Pl. gyorsasági motorverseny, gokart, pályaautózás, túraautózás, forma-autózás, stb...)

Az átlagéletkor összesen 35.6 év, a ralis átlagéletkor: 43.86, az egyéb kategóriában pedig 27.3 év.

Az összes válaszadó között a legfiatalabb 15 éves, a legidősebb 59. Csoportok szerint nézve ez megegyezik az egyéb kategória adataival, a ralisok közül a legfiatalabb 23, a legidősebb 61 éves. A mintavétel tehát ebből a szempontból reprezentatív.

A válaszadók 7%-a nő. Az általános nemzetközi arányok alapján ebből a szempontból is reprezentatívnak tekinthető a mintavétel.

A válaszadók összesen három Finn bajnoki, egy Európa bajnoki, egy világbajnoki címet, valamint 3 világbajnoki második helyet szereztek, tehát elmondható, hogy értik, miről beszélnek, vagyis az eredmények relevánsnak is tekinthetők.

 

A válaszadóknak az első három kérdés esetén azt kellett eldönteniük, hogy a kijelentés mennyire igaz, ha egy ötös skálán az ötös a teljesen igaz kategória.

„A motorsport manapság a finn identitás része.” kijelentés 3.96-os átlagot kapott (rali: 4.07, egyéb: 3.86).

„A sportolók a saját országuk nagykövetei, amikor nemzetközi sporteseményen vesznek részt.” mondat 4.78-ot kapott (r: 5, e: 4.57).

„Az, hogy mit gondolunk egy versenyzőről, befolyásolja azt, hogy mit gondolunk egy versenyző országáról.” Ebben az esetben az összesített átlag: 3.64 (r: 4, e: 3.28)

 

A fenti adatokból látható, hogy a raliversenyzők inkább érzik úgy, hogy a sportjuk része a finn identitásnak, mint a többiek. Ugyancsak ők érzik inkább, hogy a sportoló a hazája nagykövete, és sokkal inkább tartják igaznak, hogy az országkép szempontjából fontos, hogy mit gondolnak róluk, mint más kategóriában versenyző társaik. Utóbbi, mármint, hogy mennyire hajlunk arra, hogy sportolója alapján ítéljünk meg egy országot, attól is függ, hogy a véleményalkotók milyen nemzetiségűek. Megdöbbentő látni, hogy a második és harmadik állítás között milyen következetesen különbséget tesznek. Ha valaki – bármely területen – hazája nagykövetének számít, joggal feltételezhető az is, hogy a róla kialakított kép befolyásolja az országáról kialakított képet is. A finnek ezt nem így gondolják.

 

A továbbiakban az alanyoknak válaszolniuk kellett a kérdésekre.

„Hogy gondolod, tradicionális finn sportnak tekinthető-e a motorsport?”

A válaszok megoszlása az 1. ábrán figyelhető meg, de egyöntetűen igen.

 

Az ötödik az „Ez itt az én hazám” kérdés. A „Mit jelent számodra Finnország?” kérdésből, illetve az arra adott válaszokból leszűrhető, hogy mi az, ami mindenképpen része a finn identitásnak, bármely területen tevékenykedjünk is.

A válaszok között a következő fogalmak szerepeltek (megoszlásukért lásd a 2. ábrát!)

Szabadság, tisztaság, szabad tér, harci szellem, büszke vagyok, hogy ide tartozom, szeretett szülőföld, biztonság, otthon, finnség, függetlenség, szauna, sisu, az európaitól különböző kultúra, jól szervezett szociális háló, a legjobb hely a világon, hely, ahová jó hazatérni, nyelv.

 

A hatodik ennek megfordítása, a „Mi vagyok én neked?” kérdés, vagyis: „Szerinted te mit jelentesz Finnországnak?”.

A válaszok sokkal inkább arról szóltak, hogy „mit akarok adni Finnországnak”, vagy „megmutatni Finnországból a világnak”. A válaszok az alábbi 3 kategóriába sorolhatók tartalmuk szerint. Egy-egy alany több kategóriát is megnevezett.

Saját álmai elérése fontos, illetve hogy álmokat adjon másoknak. 14%

Finnország képviselője vagy követe, akinek feladata többek között, hogy megismertesse hazáját külföldön, barátságos, pozitív, soha-fel-nem-adom, becsületes, a finnség fontosságát és jelentőségét hangsúlyozó képet alakítson ki az országáról. 63%

Olyan, mint bármely más finn, a nép fia, adófizető. 35%

 

A hetedik és a nyolcadik kérdés osztotta meg leginkább a ralisokat, és az egyéb kategóriában versenyzőket. A hetedik kérdés, miszerint „Meg van-e szervezve az utánpótlás-nevelés Finnországban?. A ralis válaszadóknak több, mint a fele látja úgy, hogy van szervezés, vagy legalábbis van valaki, aki megpróbál tenni valamit annak érdekében, hogy legyen. Egyéb kategóriában vagy átugrották a kérdést, vagy egyértelműen nemmel válaszoltak. Aki úgy látja, hogy lenne kezdeményezés bármely téren, az gyorsan hozzáteszi, hogy mindenki passzív.

Visszatérve a raliversenyzőkre, akik nem látják szervezettnek az utánpótlás-nevelést, arra panaszkodnak, hogy a fiatalok támogatása a családra, a sport finanszírozása pedig a magánszférára marad. Azt a ralisok közül szinte mindenki elismeri, hogy az AKK-nak manapság elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy egyáltalán ott tart a finn autósport, ahol tart.

 

 A nyolcadik kérdés: Van / volt-e finn példaképed?. A kérdés azért fontos, mert ha egy nemzet képes követhető példaképeket állítani a fiai elé, akkor nagyobb valószínűséggel akad, aki követni óhajtja a példát. Ezt fogalmazza meg Murányi, amikor azt írja: „A pozitív nemzeti identitás kialakítását azonosulási minták segítik”.

Minden ralisnak volt példaképe, az egyéb kategóriában azonban meglepően kicsi azok száma, akiknek lenne finn példaképük.

A példaképként megemlített versenyzők (eloszlásukért ld. 3. ábra!). Egy-egy válaszadó esetenként több példaképet is megnevezett: Henri Toivonen, Juha Kankkunen, Ari Vatanen, Timo Mäkinen, Hannu Mikkola, Markku Alén, Jarno Saarinen, Mika Häkkinen, Kimi Räikkönen, Heikki Kovalainen.

 

A kilences kérdésre, mivel egyetlen forma-1-es versenyző sem töltötte ki a kérdőívet, nem érkezett releváns válasz. (Hazai pálya-e a Hungaroring a finneknek?) Ketten mégis válaszoltak, ezt idézném.

„Finnként válaszolok: a magyarokat rokonainknak érezzük, de úgy veszem észre, hogy ez a kapcsolat egyoldalú.” (Ari Vatanen)

„Ismeretes, hogy a finn rajongók odamennek, mert az közel van, de EGYÁLTALÁN NEM ÉREZZÜK HAZAI PÁLYÁNAK.” (név nélkül)

 

A kérdőívet kitöltők közül senki nem nyert ROC-ot, habár volt olyan, aki többször is a verseny döntőjébe jutott. Így nem érkezett értékelhető válasz a „Mit jelent számodra a Toivonen díj, ha nyertél ROC-ot?” kérdésre.

 

A további kérdések inkább vonatkoztak a finn habitusra, mint identitásra.

11-es kérdés: „Számít-e a pályán, hogy akivel harcolsz, szintén finn?”  Más nemzetek fiainál megfigyelhető – autóversenyzőknél teljesen normális – jelenség, hogy verseny alatt mindenki ugyanolyan ellenfél, bármely nép zászlaja alatt fut is. Ezzel a finnek is ugyanígy vannak: „Sisakkal a fején mindenki ugyanolyan.” – ezzel az egy válasszal összefoglalható az összes többi. Viszont mindenki hozzáteszi azt is, hogy amint levették a sisakot, barátokká válnak.

 

A finnek nyugodtságáról, hidegfejűségéről legendák szólnak világszerte. Ezért szerepelt a kérdőíven a 12-es kérdés. („Azt gondolják a finnekről, hogy nyugodtak és hidegvérűek. Segít-e ez, és ha igen, hogyan?”) A visszaküldött kérdőívek alapján megismertem néhány ideges és forrófejű finnt is.

A válaszadók 63%-a nyugodtnak és hidegfejűnek tartja magát, ami főképpen a nyomás elviselésében és a helyes döntéshozatalban segít.

7% nem adott releváns választ, 14% határozottan állította, hogy ő nem nyugodt, hanem ideges, 7% azt mondta, hogy nem nyugodt, hanem céltudatos, míg egy válaszadó felhívta a figyelmemet a következő dologra: „A kijelentés nem állja meg a helyét, mert nem vagyunk ugyanabból a fából faragva. Markku Alén olyan, mint egy olasz, Hannu Mikkola meg mintha hämei lenne. Az egyetlen összekapcsoló dolog az, hogy mindannyian utáljuk a fékpedált!” (Ari Vatanen)

Nem vagyok benne biztos, hogy ettől az eredménytől örökre elfelejtjük a halvérű finnek legendáját, de elgondolkodtató…

 

És végül, mi az a sisu tulajdonképp, és mit jelent a finn versenyzőknek?

Valami olyasmi, ami fontos és szükséges. Harcolni akarás, soha-fel-nem-adom hozzáállás, ami nélkül a finnek nem lennének ott, ahol vannak, és ami nélkül e kicsi ország fiai sosem jutnának olyan messzire, mint ezzel. Ami segít, hogy addig vezessenek, amíg meg nem látják a kockás zászlót, és ez segít világbajnokságot nyerni is. Ez az ütőkártya a finnek kezében.

Szóval jóval többet jelent annál, minthogy a „tolni” felirat ellenére úgy megyünk be a Stockmannba, hogy húzzuk az ajtót!

 

A kérdőíves elemzés összefoglalójául elmondható, hogy a finnek belső identitásának és ezáltal kultúrájának is részét képezi a motorsport, de a raliversenyzők minden tekintetben jobban magukénak érzik, mint a többiek. A finn versenyzők által kialakult országkép pedig csak némileg tér el az ő belső képüktől. Tehát ha a versenyzőik alapján akarunk megítélni egy országot körülbelül 65%-ban, vagy 3.64-os igazságtartalommal jó felé tapogatózunk.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Coр“в»t Priligy Nz KelQuam

(KelQuam, 2019.10.18 10:07)

What Is Amoxicillin Propecia Espanol Soft Viagra <a href=http://ciali5mg.com>generic cialis from india</a> Discount Isotretinoin Buy