Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jön talán a villamos...

2008.07.30

A Nationale di Piloti együttese immár harmadik alkalommal csapott össze Budapesten egy jótékonysági gálameccs keretében a Magyar All Star válogatottal. A mérkőzés leírására egy kicsit később vállalkoznék. Nevezetesen akkor, ha majd a sajtós kiszolgálás eléri azt a szintet, melyről csak álmodtam: Kapunk egy nevezési listát mindkét csapatról.

Felhívom a figyelmét a tisztelt olvasóknak, hogy az itt következő írás egy véleménynyilvánító cikk. Azaz a saját véleményemet tartalmazza. Nem azért készült, hogy bárkit is megbántsak vele, csak azért, hogy elmondjam, mit érzek. Természetesen a saját érzéseinek kifejtéséhez mindenkinek ugyanúgy joga van. Ha hozzászólásod lenne, élj a lehetőséggel!

Szóval a meccs végeredménye 6-6 lett. Fisichella hozta a 2.5-ös gólátlagát, Schummi jól, ámbár talán kicsit túljátszotta az önzetlent... Bár az előző napi sajtótájékoztatón az volt a téma, hogy vele akarnak gólt lövetni. Gólpasszig eljutott... És Hajdú B. István, illetve Faragó Richárd gondoskodott a szellemes kommentálásról is. Szóval jó hangulatú gálameccset játszottak a fiúk, remélhetőleg a bevétel sok-sok beteg kisgyereken segít majd.

Jelen írás azonban nem erről szól. Arról szól, hogy milyen volt a sajtókiszolgálás. Félreértés ne essék, boldog vagyok, hogy ott lehettem. És ha történetesen segít valamit szegény beteg kisgyerekeken, hogy ott ültem a sajtószektorban, annak személy szerint nagyon örülök. (Bár igazán kétlem, hogy rajtam bármi is múlott...) De amint arra kerülhetett volna a sor, hogy a munkánkat rendesen végezzük, értem ez alatt, hogy interjút csinálhatunk, meg fényképezhetünk, azon nyomban fellépett a biztonsági szolgálat a sajtó munkatársai ellen, és szívélyesen kitessékeltek minket a kordonon kívülre. Ismétlem: a sajtó munkatársait, és nem Mari néni unokaöccsének a barátnőjét. Felvetődik a kérdés, hogy akkor mi a különbség a sajtó és az amúgy is a kordonon kívül álldogáló tömeg között? Nesze neked: esélyegyenlőség van! Ezek után egyetlen olvasó se várja, hogy bárki hosszú interjút közöl bármelyik nagy sztárral, vagy fényképek sorozatát adja közre.

Fisichellát kikiabálják a buszból a rajongói. Gian-car-lo, Gian-car-lo... Kijön, kioszt jópár autógrammot, de nem megy körbe a kordon körül. Nem úgy Vettel, aki - szerintem - a legnagyobb örömmel jár körbe, aláír, mosolyog. Biztos a menedzsere mondta neki, hogy így kell kezelni a rajongást. Okos ember, merthogy őt is Sebastian Vettelnek hívják... Még egy ember Gerhard Berger után, aki rájött, hogy a menedzser felesleges...

Mindenki a buszban, kordon kinyit, busz keresztülvág tömegen, elmegy... Én is. Várom az egyes villamost. Nem jön. Nem mintha ez újdonság lenne... Zelk Zoltán sorai csengenek a fülembe: "Jön talán a villamos, mely téged végre visszahoz..." És nekem csak az fáj, hogy bármennyi engedély is lógjon az ember nyakában, és bármennyi alkalommal hozza még vissza a fiúkat a villamos, a busz, a vonat vagy a repülő, sosem mondhatom a tényleges címzettnek: "Giancarlo, posso fare un foto?" Milyen szerencse, hogy a magyar, az angol és a finn mellett olaszul is tanultam. Hasznos!

Mindegy. Köszönjük a gálát, és a kis betegek támogatását! A többi meg nem számít. (talán csak nekem...)

Börte

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.